The Cocktail Party

A divat, a szépség kulcsfontosságú minden nő számára, hiszen állandóan a különböző divat-és szépség lapokat bújjuk, hogy megtudjuk, hogyan hozzuk mindig legjobb formánkat, és mit viseljünk, hogy valóban divatosak lehessünk. Emellett szerencsére ma már zseniális szakemberek is segíthetnek Nekünk abban, hogy megtaláljuk önmagunkat, egyéniségünket. Ez különösen fontos és szükséges lehet akkor, ha például lelki válságot élünk át, vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy nem vagyunk összhangban magukkal. Ám korántsem mindegy, hogy kit választunk, kit fogadunk a bizalmunkba. A Fasion & Value stylistja, a fiatal és tehetséges Simon Andrea mesél nekünk a szakma kihívásairól, divatról, szépségről és önmegvalósításról.

Honnan ered nálad a divat szeretete? Már kislány korodban is arról álmodoztál, hogy majd egyszer Te segíthetsz másoknak megtalálni egyéniségüket, vagy csak érett nőként babonázott meg a divat világa?

„Nálam ez elég érdekesen indult, a divat imádata már egészen kislány koromban elkezdődött. Gyermekkorunkban a testvéremmel nyaranta rengeteg időt töltöttünk a nagymamánknál, akinek rengeteg kendője, táskája és kiegészítője volt. Szerintem valamilyen szinten ez genetikailag is kódolva lehet, mivel a nagymamám tökéletesen értett ahhoz, hogy fillérekből hogyan állítson össze egy igazán jó, divatos szettet. Így tehát gondoltam utánozva a nagyi példáját, én is összeállítom saját kis kreációimat, fogtam a kis, négyzet alakú kendőit, és elkezdtem összecsomózgatni, melyekből szépen lassan ruhák lettek. A modellem pedig a húgom volt, aki az egészben a játékot látta, és örömmel csatlakozott az ötleteim megvalósításához. A családom annyira lelkes volt, hogy a nyaralás végén mindig kis házi divatbemutatót is tartottunk. Bár volt egy szépséghibája is a dolognak: mivel az egyetlen modell a húgom volt, így elég sokat kellett várni a két öltözés között. Innen indult tehát nálam ez az egész. Azért természetesen nem volt könnyű ez az út, annak ellenére, hogy két nagypapám is művész, festő volt, apukám, racionális férfiemberként mindig azt mondta, hogy velem csak az a baj, hogy túlságosan sok időt töltök a rajzolással, tervezéssel, divattal, szépséggel, ahelyett, hogy valami „komoly dologgal” tölteném inkább az időt. De hamar rájöttem, hogy ebben nincs semmit rossz, ez vagyok én, és ezt kell elfogadnom”- mesél őszintén a kezdetekről Andi.

Mit jelent számodra a divat?

„Szerintem a divat olyan, mint a világ, a természet, az a szép benne, hogy egy állandó körforgás, mindig visszatér önmagába. Egy kicsit mindig nosztalgikus. Persze van olyan darab, ami egy idő után a ciki kategóriába kerül, és csak egy bizonyos korszakban hordható, de van olyan is, ami például anyukám korából egyszer csak újra divat lett, és bátran viselhető akár ma is. Régen a divat inkább korszakokra bomlott, ma pedig, többnyire a szakértők is egyetértenek abban, hogy minden trendi. Véleményem szerint azért fontos a divat, mert egyfajta szimbólumként számtalan dolgot képes kifejezni, például elárulja, mely csoporthoz tartozunk, milyen a személyiségünk, a zenei ízlésünk, vagy éppen azt, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz, vagy egy eseményhez, alkalomhoz. Én személy szerint nagyon szeretem a mai korunkat, mert számomra hihetetlenül pozitív benne az, hogy teljes alkotói szabadságot ad. A magassarkú mostanság akár még szabadidő nadrággal is viselhető, és lehet, egy kicsit én is őrült vagyok, de például ezt a kombinációt kifejezetten kedvelem. Az is nagyon nagy előnye a mai kornak, hogy nem szólnak le valakit csupán azért, ha kicsit egyedi, különc módon öltözködik, és nem a közízlést követi, hiszen az öltözködés az önkifejezést, vagy az élet szeretetét jelenti, azt hogy Te így érzed jól magad a bőrödben. Nálam a divat az orvossággal egyenlő, mert, ha valaki beteg, lelki problémái vannak, vagy úgy érzi, hogy válságban az élete, akkor elég csak egy jó stylist, aki segít rajta, egy kicsit közelebb hozza önmagához. Hihetetlen jó érzés, amikor valakit gyógyszer nélkül meggyógyítasz”- vallja Andi.

Mi az, ami téged inspirálni szokott? Honnan merítesz erőt?

„Én általában a természetből szoktam ihletet meríteni. Ahogy sétálok, megnézem a falevelek vonalait, a madarak tollának mintázatát, vagy akár az égen a felhők formáit. És a színeket. Én alapvetően a színekért rajongok, gyakran merítem belőlük az inspirációt. Vannak korszakaim, amikor imádom a harsány színeket, máskor meg szürke „korszakomat” élem. Míg sokan a szürkét egy unalmas színnek tartják, szerintem például rózsaszínnel kombinálva kifejezetten izgalmas, nőies és elegáns is lehet. Ezért varázslatos a divat, mert annyira sokszínű, hiszen egyszer egy kevésbé feltűnő szín is tökéletes lehet, máskor pedig egy élénk kék például egy rikító zölddel a legjobb választás, mert általa olyan figyelemfelkelő személyiséggé válhatsz, amire valóban vágysz, és fürdőzhetsz az érzésben, hogy minden tekintet Rád szegeződik”- tanácsolja a Fashion & Value szakembere.

Vannak olyanok, akár szakmabeli, tervező, akár az élet teljesen más területeiről, akiknek a munkái hatással vannak Rád?

„Konkrét tervező nincs, de vannak kedvenc alkotóim, például Roberto Cavalli. De én nem úgy gondolom, hogy belőle inspirálódom, hanem inkább azt mondanám, hogy valahogy hasonlóan gondolkodunk, hasonló az ízlésünk. Ezért teljesen függetlenül az ő munkáitól úgy érzem, hogy én is hasonló irányba indulok, hasonló témák foglalkoztatnak, vagy motívumok vonzanak. Nagyon szeretem a bohém dolgokat, rajongok az életvidám színekért, de ugyanakkor bizonyos esetekben szeretem a túldíszítettséget, és a természeti motívumokat is. Ezért is kedvelem annyira Cavallit, mert úgy gondolom, hogy ő az, aki mesterien tudja használni az állatmotívumokat úgy, hogy azokat ne érezzük túlzásnak. Leginkább azért nem szoktam konkrét tervezőtől inspirálódni, mert egy kicsit félek attól, hogy akkor majd „ellopom”, leutánzom az ötletet, akár nem is szándékosan, csak tudat alatt. Sajnos ma nem ritka, hogy kezdő tervezők, stylistok másolják a nagy designerek sikeres kollekcióit. Én inkább magukat a dolgokat, jelenségeket szeretem megfigyelni: a virágokat, az arcokat, a mosolyokat, az állatmintákat. Számomra a stylistkodás inkább pszichológia, hiszen azt tartom a legfontosabbnak, hogy a folyamat során egy emberhez közel kerülök, és azzal, hogy megpróbálom megérteni az ő helyzetét, az érzéseit, vágyait, ráhangolódom és így próbálok neki egy kollekciót javasolni, vagy tanácsokat adni”- árulja el Andi.

Egy stylist számára különösen fontos, hogy mindig „up to date” legyen, hogy mindig kövesse a divat alakulását. Hogyan és honnan tájékozódsz a legújabb trendekről?

„Rendszeresen olvasok divat blogokat, de, amikre leginkább esküszöm, azok a neves, első sorban külföldi divatmagazinok. Amellett, hogy valóban a legfontosabb és legfrissebb információkat megtalálom bennük, a divat mellett másik nagy szenvedélyemnek is hódolhatok, ez pedig az idegen nyelvek használata, fejlesztése. Ezek a szakmailag is magas színvonalat képviselő lapok továbbá arra is jók, hogy az ember eltegye őket, és később elővéve néhányukat, máris az inspiráció egy ragyogó formáját adják, mivel, gyakran elég csak felütni őket valahol, és máris izgalmas kombinációkat juttathatnak eszünkbe. Sőt, gyakran csinálom, hogy különböző lapokban, vagy oldalakon levő képeket kivágok, és azokat magam összerakom, kombinálom, ezáltal már valami sajátot, eredetit kapva. Véleményem szerint az alapdarabok mindig ugyan azok, csak kombinációik, és a kiegészítők, amik változnak folyamatosan”- meséli a stylist.

Szerinted mi, magyarok hol vagyunk a divat szakmában?

„Én azt vettem észre, hogy régen csak néhány tervező volt, aki tényleg ismertté és sikeressé tudott válni, mint például Náray Tamás, akit személy szerint is nagyon kedvelek, van egyfajta úri elegancia, méltóságteljesség a stílusában, ami nagyon vonzóvá, különlegessé teszi. Amióta modellként is látom a hazai pályát, most szerencsére nagyon sok tervező van, egyre több divatiskola ontja magából a tehetséges divatdiktátorokat. Ennek oka talán, hogy folyamatosan nő a divatszeretők, divatot követők száma hazánkban, valamint az emberek egyre bátrabbak, és jobban és jobban meg mernek nyilatkozni, fel merik vállalni egyéniségüket, így én már nem is tervezőket szeretek kiemelni, hanem kollekciókat, vagy ruhákat. Sok végzős, hazai hallgató már olyan darabokat alkot, amelyek képesek felvenni a versenyt akár a külföldi tervezők kollekcióival is. Egy azonban biztos: aki valóban tehetséges, az sajnos elég rövid időn belül elhagyja az országot, és ők már nem itt lesznek ismertek, hanem a világ egy másik részén”- mondja kissé csalódottan a stylist.

Saját stílusodat hogyan jellemeznéd leginkább? Mi az, ami Rád a leginkább illik?

„Én első sorban idillikusnak, és nem klasszikusan, hanem utópisztikusan romantikusnak gondolom magam, mert nem szeretem a sablon romantikát, így például sok nővel ellentétben a vörös rózsát sem. Inkább úgy mondanám, hogy az érzelmi romantikát kedvelem, egy szövet tapintását, egy színt, mondjuk a baba rózsaszínt. A stílusom pont ebből a romantikus vonalból kiindulva egy örök gyermeki világot tükröz, ami nálam nem a nem felnőni akarást jelenti, hanem inkább egyfajta fantázia, vagy mesevilágot takar, mely gyógyító, és örökké pozitív. Innen pedig már csak egy gondolat, és a bohém stílusnál vagyunk, ami szintén jellemző a szetteimre, akár csak egy sütis gyűrűvel, masnival mindig próbálom elérni, hogy életvidám legyen, amit viselek, vagy más számára tanácsolok viselni. Ezen kívül szeretem az eleganciát is, de csak mértékkel, ezért általában keverem egy kis lazasággal, mondjuk egy kis szabadidő anyaggal. Színek terén pedig leginkább a fehér az, ami közel áll hozzám, illetve az éteri színek, amelyeket szívesen kombinálok valami élénkkel. Ha saját magamról van szó, általában egy vidámabb, erősebb árnyalatot keverek pasztell árnyalatokkal”- árulja el Andi.

Kiket szeretsz leginkább öltöztetni? Illetve ki az „álom alanyod”?

„Stylistként van bennem egy jó nagy adag pszichésen segítő szándék, illetve előítélet mentesség, amit nagyon nehéz megvalósítani, erre mindig és folyamatosan törekedni kell. Ebből fakadóan én bárkit szívesen fogadok, akár túlsúlyos embert, akár idősebbet, akár olyat, aki lelki válságot él át, és valamiért nincs összhangban önmagával, imádom a kihívásokat, így nagy örömet jelent, ha egy ilyen embert boldoggá, újra élettel telivé varázsolhatok. Szeretem a protokollöltöztetést is, itt néha saját magam számára is határt kell húznom, hiszen itt nem lehet az alkalomhoz nem illő, elborult, vagy vicces kiegészítőket használni. Ez sokkal kötöttebb, sokkal több a szabály, mégis ez teszi kihívássá, hogy a határokon belül találjam meg az egyéniséget. Az álmom az egyben a mottóm is, vagyis „mindig viseld a láthatatlan koronát is”! Vagyis, én leginkább azokkal az emberekkel szeretek foglalkozni, akik alapvetően rendben vannak önmagukkal, jó adottságokkal rendelkeznek, és értenek a divathoz, és nem azért, mert ők már úgymond könnyű esetek, és nincs velük gond, épp ellenkezőleg, azt a pici, láthatatlan koronát felhelyezni talán a legnehezebb dolog.  Számomra az a kihívás, hogy valaki, aki jól van, az hogyan legyen még jobban, hogyan ragyogjon, és hogyan váljon valóban teljessé, önmagává”- vallja őszintén a stylist.